Magamról próbálok írni és a világról bennem. Arról, hogy ha az ember csak csinálja a dolgát amit a szükség rámér, az mennyire kevés és silány élet. A szobrászat s így általában a művészet is egy teljesen haszontalan tevékenység, nem lehet megenni, vagy semmi köznapi haszonra felhasználni, de nélküle az emberi világ egy kietlen kopárság lenne.

A szobrászat egy prófécia, s egyben egy eszköz is. Olyan, mint a nyelvünk, beszélhető képi nyelv. Mély tartalmakat lehet elmondani s megfejteni vele. Ez a nyelv mindenkinek veleszületett sajátja, egyszerre fogalmazunk életünk hajnalán képben és szóban, de vannak korok ahol a rögzített szó nem maradt ránk, csak a tárgyiasult képi világ üzen nekünk. Ezeket a mondanivalókat felfejtve, a világunkról, s annak fő, s lényegi mozgató erőiről tanítanak ezek a tárgyak.

Vagyis, mint szobrász, dolgom az, hogy megértsem a múltat és a jelent, s ebből kivessem a lényegtelen salakot, emberit s igazat alkossak, ami fel tudja emelni a hétköznapokat.

Minden ember tud alkotó módon élni, s tudomásom szerint nincs olyan tevékenység, ami ez alól kivétel lenne, csak az a kérdés, hogy mi módon tesszük ezt, s milyen cél lebeg a szemünk előtt. Ennek megtalálása s megélése az egyik leggyönyörűbb dolog, amikor a legkisebb dologban is megtaláljuk a legnagyobbat s fordítva, s ez a felismerés éltet bennünket.

Hogy magamról is írjak (bár eddig is ezt tettem), én több „eszközön” keresztül próbálkozom ezen gondolatok megélésével: a családomban, a szobrászatomban és a tanításban. Ez a három út egy célt szolgál, s ezek nem őnmagáért való tevékenységek. Az emberiség több évezreden keresztül gyűjtötte s fogalmazta meg a világról való tudását, s ez tisztult le a hagyományban, aminek értékét sokan mostanság nem ismerik fel, de ezek az örök törvényszerűségek nem évülnek el még akkor sem ha nem veszünk róla tudomást. Balgaság lenne indivídumunkat előtérbe tolva újravenni minden buktatót, amit elődeink már leküzdöttek.

Ha megszületett a gondolat (ami az elődeink tudásában gyökeredzik), s megérett, kellő hőfokra jutva megtisztult, akkor formába öntöm, s remélhetőleg hosszú évszázadokon keresztül próféciaként mutathat utat.